image-47599.jpg

 

Balázs 14 éves. Magas támogatási szükségletű autista. Két év múlva elballag az általános iskolából. 16 évesen. Tulajdonképpen már nem is lesz tanköteles.

...

Az utóbbi egy évben gyakran tűnődöm azon hova tovább, ha nincs tovább?

...

Semmi.

...

Mert ha mégis van, ami nem elérhető, az nincs.

...

Költözzek, vagy maradjak? Messzire költözzek, vagy csak kicsit?

...

Szakiskola? Valami iskola az általános után? Legalább egy nappali foglalkoztató?

...

Keresem. Minden adatbázist megnézek. Többször is. Semmi.

Folyton keresünk. Keressük az óvodát, keressük az iskolát, keressük a fejlesztést, keressük a segítséget, keressük a pihenést, keressük, hogy ne kelljen másnak is keresni.

….

Kezdeményezünk, javasolunk,  inkább magunknak megoldjuk.

...

Egyetlen civil vagy egyházi fenntartású kezdeményezés sem tudja pótolni az állami felelősségvállalás szerepét az eltérő fejlődésű személyek ellátásban.

Az állami intézményrendszer a gyerekeinkkel nem számol. A mi családjaink nem számítanak. A társadalom peremén evickélünk.

A jövő?

 

A jövő, a jövő. Ízlelgetem. Vajon hogy tervezzek jól?

Csináljon az egyesületünk egy nappali foglalkoztatót? Hm. A korai fejlesztés, családtámogatás, információnyújtás, fejlesztési hiányosságok kiegészítése …, után erre is ráállunk majd.

Vagyis nem, már nem megy.

Vegyek nagy házat, alakítsak ki támogatott lakhatást? Legyen fenntartható. Építsek mellé egy üzemet? Legyen fenntartható. Építek mellé még egyet-kettőt. Spórolok. Balázs 40 éves korára összejöhet a beugró. Csak a házra.

...

Tényleg a szülők dolga mindez?

...

Igen.

...

Minden tiszteletem azoké, akik ebbe bele tudtak állni és különösen, ha szakmailag is meg tudták támogatni! És azoké is, akik nem szülőként, hanem kívülállóként fogtak ebbe bele.

...

A jövőképem rendkívül nyitott. Már-már túlságosan is.

Szeretnék látni egy olyan társadalmat itthon, ami helyet ad a speciális figyelmet igénylő gyerekeknek és a családjaiknak is, mert nem a versengés növeli egy társadalom értékét, erejét, hanem a szolidaritás.

 

Ragaszthatatlan szív - előadja Koppány és Balázs; 2020 tavasz

 

 

 

 

 5_idojaras_mit_vegyek_fel.png

A körülöttünk történő események megértésére és az élmények feldolgozására mindenkinek szüksége van. Ebből tanulunk, ezáltal fejlődünk. De mit tehetünk, ha a gyermekünk számára a beszéd képessége, a szavak nem vagy csak alig elérhetőek. Hogy magyarázzak el neki bármit is? A „Leképezzük” Balázs számára a világot c. sorozatunk most következő részében olyan vizuális anyagot – ábrákat, képeket, vizuális forgatókönyveket - fogok bemutatni, amelyek abban segítenek Balázsnak, hogy jobban megértse az őt körülvevő világot. Számunkra ezek lettek a "mesélő” vagyis a megértést segítő képek.

 

Miért fontos a megértést segítő képek, képsorok használata?

 

Balázs minden nehézsége ellenére, ugyanolyan gyerek, mint a többi. Szeretné érteni mi -miért történik körülötte, vannak vágyai és elképzelései arról, hogy mit szeretne és neki is vannak tervei. Természetesen, ugyanúgy meg vannak számára azok a dolgok is, amitől fél és tudja mit szeretne elkerülni, és stratégiája is van arra, hogyan. Továbbá történnek vele is események, amiket szeretne kibeszélni vagy másokkal megosztani – ha jó, ha rossz. Csak nehezebben tudja mindezt közvetíteni.

Egy normál fejlődésmenetű gyereknek a mese  (rajzfilmek, könyvek), játék vagy  beszélgetés segít a világ megtapasztalásának a feldolgozásában, a saját élményeinek a megosztásában és ezáltal a megértésében. A nem beszélő, vagy rosszul kommunikáló autista gyerekek számára ugyanakkor ezek az eszközök sokszor nem érthetőek vagy csak korlátozott keretek között.

Márpedig a körülöttünk történő események megértésére és az élmények feldolgozására mindenkinek szüksége van. Ebből tanulunk, ezáltal fejlődünk. Amit mi Balázzsal nem tudunk egymásnak elmesélni szavakkal, azt képekkel és más vizuális eszközökkel közvetítjük egymás felé.

 

Ne magyarázzuk túl - Gondolkozzunk gyerekfejjel!

Nagyon fontos szem előtt tartani a megértést segítő képeknél is, hogy amikor Balázst tanítjuk, nem abból indulunk ki, hogy autista, hanem abból, hogy egyszerűen egy gyerek (egyre inkább kamasz). Az autizmus ehhez adódik és abban mutat számunkra  utat, hol lehetnek az elakadásai és milyen eszközökkel tudjuk azokon átsegíteni.  Például, hogy eleve vizuális eszközöket használunk az ő elérésére a beszéd helyett/mellett.

Ebből következik, hogy hiába vesszük elő a legjobb autizmus specifikus eszközeinket - kiváltképp, mint épp odaillő, igen racionálisnak tűnő eszközt –, úgy fogunk járni vele, mint a nem autista gyerekünkkel, amikor valamit magyarázunk neki és ő néz ránk nagy szemekkel, hogy „Mi?” „De nem értem!”, „De miért én?”, „Nemá’!” „Most?”

Felnőttként úgy gondoljuk, hogy egy cél eléréséhez egyenes út vezet A-ból B-be és ezt várjuk a gyermekeinktől is, miközben azt tapaszthatjuk, hogy sokszor egészen másképp jutunk el a célba. A kisgyerekek sokszor nélkülözik a megértésben az észérveket, mert még nem elég érettek hozzá: nincs elég tapasztalatuk és belátásuk. Ennek megfelelően a Balázs számára szóló „mondanivalóinkon” belül is van, amit el tudunk képekkel „mondani”, és van, amit nem, vagy nem úgy, ahogy gondoltuk.

Ilyenkor építhetünk a gyerekünk érzelmeire, vagy arra, ami motiválja őt vagy egyszerűen elővesszük a gyerek logikát és épp az ellenkezőjét kínáljuk annak, amit mi végül várnánk, csak hogy érezze: ellentmondva nekünk ő választott, egyedül.

A gyermeki létből és autizmusból fakadó kettős nehezítő tényezőt mindig figyelembe kell venni, ami főleg szülőként igen csak megnehezíti a fordítást a beszélt nyelvről a vizuális nyelvre.

 

Szomorú belátás: Az önkifejezés tanítása markánsan háttérbe szorult

Itt jeleznem kell, hogy Balázzsal az önkifejezésre irányuló kommunikáció tanításában az elvont szint felé haladva megakadtunk. Azaz kérdéseket, elvont fogalmakat, a saját érzelmeinek és érzéseinek a kifejezését nagyon nehéz neki tanítani. Ezért kissé egyoldalú lesz az itt megosztott vizuális támogatás bemutatása. Minden vizuális anyaggal elsősorban a mi irányunkból tudtunk kiindulni – vagyis a mi közlésünk Balázs felé –, de sokat hozzáadott Balázs is ahhoz, hogy tudjuk, mihez készítsünk számára képeket, amiket azután kölcsönösen használhatunk. Ezzel együtt dolgozunk a továbblépésen, hogy szélesítjük azt az eszköztár, amivel ő könnyebben és pontosabban fejezheti ki magát.

 

Mit tanítunk?

 

Azt tanítjuk, ami Balázsnak segít egy-egy új élethelyzetben boldogulni. Segíti a mindennapok eseményeinek, történéseinek a megértését. Segíti a várható eseményeken, programokon való részvételt, vagy egyszerűen a hétköznapi dolgok gördülékeny menetét támogatja. Nem utolsó sorban a mi együttműködésünket segítik.

Ahogy mind többet ismert meg a körülötte lévő világból, úgy haladtunk az egyszerű helyzetektől az egyre összetettebb helyzetek magyarázata, vagyis „leképezése” felé. A képek követik Balázs korának és érettségének megfelelő igényeit.

A képek tartalmának a fejlődésében a mi tanulásunk is látszik: folyamatosan tanuljuk a képekkel történő kommunikációt, innen-onnan összeszedve az új inspirációkat, megoldásokat. Közben Balázs logikáját is tanulnunk kell, azt a szemszöget, hogy ő a saját megértési szintjén hogyan tudja befogadni, megérteni a dolgok történéseit. Folyamatos kísérletezés a vizuális támogató eszközök készítése. Általában az első, második, akár többedik példány is módosításra vagy teljes cserére került, mire rájöttünk, hogy melyik képsort érti meg és abban milyen információra van szüksége. 

Nincs standard vizuális támogatás. Mindig nagyon fontos a gyermekünk érettségének megfelelő vizuális nyelv használata, azaz, hogy olyan szinten, tartalommal és mennyiségben közöljünk vele információt, ami neki még/már érhető vagy legalább motiváló, megnyugtatja, segíti eligazodni, stb.

A vizuális támogatás bevezetésében - mely vizuális támogatás a megfelelő számára, melyik szimbólum szintet kell használni, és hogyan használjuk az eszközt – kérjük szakember segítségét.

 

Milyen vizuális eszközöket használunk?

 

  1. Saját képes történeteket mesekönyvek vagy beszélgetés helyett, amely képeken a Les Pictogrammes kisfiú szerepel – ezekkel a képekkel többnyire azt mutatjuk meg Balázsnak, hogy mi fog történni, mire számíthat, mit várunk tőle vagy mi segíti át egy helyzeten.
  2. Más gyerekek/fiatalok fotóival elmesélt helyzetek kortárs mintaként (a képek készítésekor Balázs jellemzően még a kisgyerekekkel azonosította magát, de idősödnek a mintaadóink a képeken) - elsősorban az ismeretlen, új dolgoktól való tartózkodása esetén fordulok ezekhez, mert megmutatják Balázs számára, hogy „más gyerekek is így csinálják”. Ettől Balázs bizalma megnő a tevékenység felé.
  3. DVD-n vagy youtube-n megnézhető dalok, mesék minimális számban, de annál fontosabbak – ezeket Balázs szokta megtalálni, én nem használtam tudatosan, mert nem figyelt egyikre sem, amit én kínáltam volna neki. Amit viszont ő talált meg, arra nagyon jól lehetett építkezni.
  4. A vizuális eszközöket ki kell egészíteni a megértés segítésének folyamatában a szimbolikus játékkal, amely szavak nélkül is érvényes tartalmat közvetít gyermekünk részére az élmények feldolgozásában. Gyakran látjuk, hogy az autista gyerekek játéka eltérhet a megszokottól. Balázsnál például az élmények feldolgozásához szükséges szimbolikus játék – vagyis, hogy kijátssza az élményeit - a legutóbbi időkig teljesen hiányzott és most is csak egy témát illetően spontán. Ez viszont életmentő számunkra a szorongásai oldásában.

 

Les Pictogrammes – a kisgyerekek képanyaga

 

A gyermekünk számára bármilyen képanyagot is választunk, nagyon nagy előny, ha egy képsorozat elemeivel dolgozhatunk és ha a gyermekünk is magáénak érzi a képek szereplőit, mert akkor motivált a használatukban és nagyban segíti a megértést is. A fent említett Les pictogrammes képanyag kimondottan kisgyerekekre (vagy azon a megértési szinten lévő gyerekekre) szabott. Ennek a kisfiúnak a képét Balázs azonnal elfogadta és azonosult vele, ezért maradtnuk ennél. A Les Pictogrammes képek jogvédettek. Honlapjuk, ahonnan a képsorozatot és a hozzá tartozó módszertani könyvet megvásároltuk az előző linken található.

0_les_pictogrammes.jpg

 

Honnan tudjuk, hogy jó a kép?

 

Ha működik – ez egy tapasztalati álláspont. Autizmusban azt gondolom a legfőbb szempont. Jó a kép, ha elérjük a célunkat, ha tudunk előre lépni egy megoldandó helyzetben.

Ahhoz, hogy működjön viszont, minden, a fentebb említett szempontot figyelembe kell venni és olyanokat is, amiket nem is gondolunk … de erre csak sok tapasztalás után fogunk rájönni. A kulcs, hogy tudunk-e a gyermekünk fejével gondolkodni, hogy elérjük őt.

Egy általunk utólag azonosított tanulságot itt megosztok, ami ránk érvényes. Balázs némely új képtörténet bevezetésekor  első látásra elutasította a képet. Ilyenkor 1-2 nap alatt kiderült, hogy mi volt a gond: 1. nem értette a képet, nem sikerült átvinni neki az információt  2. be kellett érni az információnak és annak, hogy elfogadja azt, amit lát. Például megérteni, hogy lemerülhet (elsötétül) egy ipad. Ebben az esetben csak idő kellett hozzá, hogy Balázs ezt a képsorral megerősített tényt elfogadja és máris napi használatba tudtuk tenni a képet. Erről később még lesz szó bővebben. 

 

Mikor nem jó a kép?

 

Az itt következő boardmaker-es vizuális szociális történetet azért választottam ki példának, mert éppen illeszkedett volna arra a helyzetre, amit mi szerettünk volna megoldani. Ha lemerült az ipad vagy koszos lett, Balázs mérges lett és bele akart harapni az ipad-be. Néha meg is tette. Erre megoldást kínálna ez a képsor (igaz itt ütik a készüléket), de tudom, hogy ez nyilvánvalóan sok Balázsnak, nem adhatom neki. Pedig olyan jó egy "kész ilyet" megtalálni a neten, vagy beszerkeszteni egy megvásárolt szoftverben és kinyomtatni… Ne tegyük!

Csak azt fogjuk bebizonyítani, hogy a vizuális kommunikáció nem a gyermekünknek való és ezzel elvesszük tőle az esélyt a kommunikáció valódi tanulásához!

minta_bordmaker_megertes_segito_kep.png

Nézzük meg miért nem jó Balázsnak ez a képsor:

Röviden:

Mert nem ért belőle semmit azon kívül, hogy „valami, meg egy ipad és a második sor vége talán egy térkép”.

Hosszabban:

1. A szimbólumszint – milyen vizuális információt ért a gyermekünk?

Az itt látható képsor egy komoly szociális történet. Ám ha megnézzük, szöveg nélkül mi sem biztos, hogy mindenre rájövünk mit mesél el. Feltételezi a vizuális információ megértésének egy magasabb szintjét, amire Balázs még nem készült fel. A boardmaker figuráit Balázs nem tudja értelmezni, csak ha nagyon konkrét cselekvést lát velük például ül, fürdik vagy alszik. Ezen kívül mást nem tud kiolvasni belőlük. Ez a szimbólumszint értése vagy nem értése. Ezt tanulni kell. A sérülésmentes ipad fotója tökéletes lenne: az egy ipad; a betört ipad fotója viszont szerinte egy Google Maps térkép lehet.

2. Az információ – milyen tartalmat közvetítek

Balázs nem érti a tiltásnak ezt a formáját.  Ő ebből a tiltásból azt az információt venné le, hogy ha sokat ütögeti, előbb-utóbb betörik az ipad. Majd megpróbálná, hogy így kell? Vagyis a tiltás inkább az ellenezőjét sugallja neki, mint kellene. Tovább lépve bizonyára megértené, hogy ha betörik az ipad elveszem, de nem szeretnék itthon betört ipad-et látni. És talán nem is célom elvenni tőle az ipad-et, inkább szeretném segíteni őt a megfelelő használatában. A mi képünk lentebb lesz látható, ami megoldást kínált (csak nem szerettem volna az időrendben előre ugrani.)

 

A Balázzsal használt vizuális eszközeink

 

Számos hétköznapi helyzetben és élethelyzetben használunk megértést segítő képeket, képsorokat Balázzsal. Ezek használata teljesen átszövi a hétköznapjainkat. Ahogy másnál a beszélgetés adott a gyermekével, nálunk a képek adottak beszélgetés helyett arról, hogy megértessünk Balázzsal szituációkat.

 

A veszély felismerése, illetve az arra való figyelmeztetés megértése

 

A legelső képeink, amelyek a PECS és napirend vonalától eltértek és a megértést segítették, a veszélyt jelezték előre Balázs számára. Nem véletlenül. Ezek a legkritikusabb helyzetek, amiket fel kell ismerni, illetve ha nem ismeri fel, akkor tudnia kell, hogy figyelmeztetjük őt valamire, ami veszélyes.

Rengetegszer hangzott el az utcán Vigyázz lépcső!, Vigyázz autó! Rájöttem, hogy a Vigyázz (veszélyes)! elég lesz, mert nem hallja ki a szavakat, nemhogy a jelentésüket. Ebben sikerült elmozdulni a képek segítségével. Az első, amit ő is ki tudott mondani, amikor már voltak szavai a „Vigyázz forró!” volt. Úgy tűnt beégett neki az a kiskori tapasztalata, amikor a radiátorba kapaszkodva szeretett volna felállni és igen meleg volt a radiátor. De a víz is bizony forró tud lenni fürdésnél.

Amint felérte, A Vigyázz forró! kép kikerült a gáztűzhely elé. Tépőzárral oda ragasztottam a pultra. Meg is mutattam neki, hogy lássa, tanulja meg. A lángot is megnéztük, csak óvatosan, messziről – ez a forró. Kerülte is a helyet.

A „forró - hideg” kép a fürdőkád csapja alá volt téve és minden fürdésnél tanultuk ezeknek a képeknek és szavaknak a jelentését. Illetve, hogy merre áll a csap.

1_veszelyek.png

Közlekedés az utcán: szintén elemi biztonsági kérdés. Vittük magunkkal a közlekedési kártyákat mindig, néztük, mutattam neki. Megtanulta szépen: zebrán haladunk át és ha várni kell, akkor várni kell.

1_veszelyek1.png

 

Mindennapi konfliktusok elkerülése a probléma megértése révén: A hétköznapi rutin buktatóinak megértése

 

Az itt bemutatásra kerülő képsorok is korán bekerültek az életünkbe. A hétköznapi, megbízható, kedvenc tevékenységeinket is érheti vis mayor: például, ha az ipad nem azt csinálja, amit megszoktunk tőle. Ez a tapasztalás Balázsnál is eljött – hiába méltatlankodott, lett ideges, vagy nyafogott, az ipad nem csinálta azt, amit akart, ha koszos volt. Próbáltam tőle elvenni, hogy lemossam, de még mérgesebb lett. A hiba okára rá kellett jönnie, a megoldást meg kellett tanulnia. Nekem pedig az ipad műszaki állapotát kellett fenntartanom egy békés megoldással. Elég drága játék nem vigyázni rá. Fentebb hoztam egy példát a megoldást kínáló képsorra, ami nem nekünk való; itt következnek a mi megoldásaink.

Az itt látható képen nem lesz tiltás, csak megoldást kínál Balázsnak és az oda vezető utat mutatja. A kép segítségével hihetetlenül hamar megtanulta Balázs, hogy ha elveszem előle az ipad-et, mutatva a "törölgetést" gesztussal, akkor letisztítom neki a készüléket, majd visszaadom azonnal és újból békében használhatja azt. Minden fázist mutattam neki a képsoron is. Rövid idő után ő maga szólt, hogy „Segíts” (ez az ő bevezetett Segíts kártyája a képen) és mutatta gesztussal, hogy töröljem le, ha ráment valami. És ezt a mai napig teljesen önállóan jelzi; nincs konfliktus belőle.

2_ipad_koszos.png

Számára ugyanilyen láthatatlan okból bekövetkező esemény volt az ipad lemerülése, ami után ráadásul nagy űr keletkezett a szabadidő eltöltésére vonatkozó elképzelésében. Itt sem fogunk látni tiltást, csak megoldást kínálunk.

2_ipad_toltore.png

Igyekeztünk mindent nagyon képletesen bemutatni, úgy ahogyan megfigyelheti a valóságban is: az ipad sötét lesz – Segítséget kér – ipad-et a falhoz rögzítjük egy zsinórral – vár (szintén az ő bevezetett kártyája a digitális „tölt = várakozik” jellel kiegészített Várok kártya) – közben megy tovább az élet és az is jó lesz. Ezek tudom, pontatlanul hangzanak, de itt jön be, hogy nem ragaszkodva az észérvekhez és az A-ból B-be jutáshoz, néha sokkal jobb, ha  benyomásokat közvetítünk gyerek nyelven a gyerek felé: a kisfiú képe egyértelműen mutatja neki, hogy jó lesz így is. Ugyanakkor biztosítva van, hogy visszakaphatja az ipadot, ha eleget volt a falon (vagyis töltőn).

Az „ipad töltőre” és „telefon töltőre” kifejezések ahhoz képes, milyen csekély volt Balázs szókincse, nagyon hamar vált Balázs aktív, ténylegesen beszélt szókincsének a részévé. Ha lemerül amivel játszik, tudomásul veszi, szól, vagy csak eltolja és keres mást.

Mindkét kép nagyon hosszú távú befektetés lett.

 

Mindennapi konfliktusok elkerülése a probléma megértése révén: Az időjárás változása, a környezet megismerése

 

„Nem akarok a fejemre semmit!”

Az időjárás megismerése is alapvetően fontos, mert a gyermek napi, heti, éves rutinját keretezi, még ha rendesen nem is gondolunk így rá.

Az időjárás és öltözködés, illetve az adott kedvünk közötti összefüggés megértése még a normál fejlődésmenetű gyerekeknél is rendszeres konfliktus tárgya tud lenni. Biztosan mindenkinek ismerős a helyzet, amikor azzal a jön gyereke: „Azt akartam, hogy ma süssön a nap, nem veszek fel kabátot!”;  „De hát tél van, ma is kabátban megyek” csak közben 20 fok lett …, „Nem érdekel, hogy esik, én nem teszek kapucnit.” Az időjárás természetes változásaival és szélsőségeivel együtt kell élnünk, viszont az egészség és jó közérzet érdekében nem szeretnék hosszan vitatkozni egyetlen gyerekkel sem azon, hogy (legalább nagyjából) az időjárásnak megfelelően öltözködjünk. Természetesen az ő egyéni hőérzetét, igényeit figyelembe veszem, ebben segíthet nekem tudni miben érzi komfortosan magát, de a döntés mozgásterének határait én fogom megadni.

Balázs különösen érzékeny az erős napsugárzásra, melegre. Fontos és nélkülözhetetlen a kalap vagy nyári sapka, ha tartósan vagyunk napon. Esőben örülnék, ha megengedné a kapucnit; és attól, hogy felhő van az égen, nem biztos, hogy esni is fog, nyugodjon meg. Ez a képsor mind ezt hivatott mutatni neki – túrákra vittük magunkkal, amikor hosszú időt töltöttünk szabad ég alatt.

5_idojaras_mit_vegyek_fel.png

„Miért esik az eső, amikor én ki akarok menni?”

A másik nagy problémája Balázsnak az öltözködés mellett az volt, hogy tavasszal és nyáron „Miért esik az eső?” Hát ez az időszak nem volt könnyű. Balázs reggel kinézett az ablakon és ha esett az eső, mérges lett, nyafogott és látványosan szenvedett minden program ötletétől, amit esőben lehetne csinálni. „Mert ő kint akart sétálni vagy túrázni, és az esőben nem vicces.” Ez volt az ő terve, az eső pedig ezt keresztülhúzta.  Kikerült a napirendre az időjárás rovat:

5_napi_idojaras.png

Ez nagyon szerencsés helyre került, mert – észre sem vettem eleinte – de a konyha ablakra épp rálátni, onnan pedig az eget látni. Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy jobbra balra lépkedve a képet összehasonlítja a tényleges látvánnyal: A felhős eget nézte, hogy tényleg olyan, mint a képen. Nagyon aranyos volt, ahogy ezt összerakta, nekem is visszajelezett, hogy tetszik neki. Az időjárás kártya az aktuális időjáráskép mellett azt is előrejelzi neki, hogy mi várható a kép alapján. Itt: kék ég - és napsütés lesz. Amikor Balázs ellenőrzi a napirendjét, egyúttal látja az időjárás előrejelzést is. Az ő szempontjából a leglényegesebb kérdés: Ha esik, nincs túra; de ha csak felhős az ég, lehet túra.

A kártyákat egyesével tanultuk. A legnehezebb a villámot volt, de annak is eljött az ideje egy nyári estén: már besötétedett, amikor Balázs hallotta, hogy dörög az ég. A „dörög” szót pár nappal azelőtt tanulta meg, azzal egyidőben, hogy egyáltalán tudatosult benne a jelenség maga. A dörgés mellett villámlott is. Szerencsére Balázs úgy döntött alvás helyett a kanapéra fekszik az ablakkal szemben és nem alszik. Felhúztam a redőnyt, hogy kilásson az ablakon és a sötét éjszakában csak úgy cikáztak a villámok 20 percen keresztül. Végre megmutathattam Balázsnak a villám képét és meg is nevezhettük!

Az eső gondolata ősszel továbbra is zavarta, ugyanott folytattuk, sőt még kabátot sem volt hajlandó felvenni. Jó ideig kínlódtunk ezzel, míg végül ő mutatta meg a megoldást. Megtalálta a neten a Rain rain go away c. dalocskát, meg is mutatta nekem. Azt hiszem egy esős nap volt pont. Elindítottam neki a klipet a nagy gépen és leültettem, hogy nézzük meg együtt. A klip lényege, hogy egy családot lát. Apa, anya, gyerekek és mindenki unatkozik esőben, ők sem szeretik ezt. De az eső elmegy majd és kisüt a nap, vidáman megy tovább az élet. Ezt megnéztük Balázzsal olyan háromszor és látszott, hogy megérti, amit megért, a lényeget biztosan. Az eső  nem örök és más is bent unatkozik ilyenkor. Esős időben ezt a dalt énekelgettem neki. Többet nem volt dráma az esőből.

A következő képpel, csak nevet szerettem volna adni egy látott jelenségnek, amit Balázs felfedezett magának. Balázs az étkezőasztalnál, a helyén ülve pont látja, amikor nyár végén látványosan lemegy a nap. Mutatta is a kezével, hogy úszik lefelé. Készítettem hozzá neki képet. Sajnos az elvont fogalmak tanulása nagyon nehéz. Az „este” szót, azóta sem tudjuk mondani, de legalább képen látjuk, hogy az események hogyan követik egymást.

4_lemegy_a_nap.png

 

Az idő kezelése

 

Napirend – hetirend

A vizuális napirend használatának célja az autista személy számára biztosítani a szükséges információt az előtte álló programokról, az ő megértési szintjén. Ezáltal az események és történések kiszámíthatók és bejósolhatók lesznek számára is, még ha nehézségei is vannak a kommunikációban. A gyermek napirendje is az ő fejlődésének az ütemében változik: ahogy ügyesedik, egyre több információt tartalmaz számára és egyre részletesebbet, de mindenképp az ő igényeire szabva.

Balázzsal nagyon régen átálltunk a hetirendre, ami segíti az ő időben történő tájékozódását is. A karantén alatt tűnt fel, miközben aktívan gyakoroltuk a számolást 10-ig, hogy már pontosan fejben tartja a napok számát: 1-5-ig iskola nap, a 6-7. nap pedig várhatóan túranap vagyis nem iskola nap.  Sőt, előre lát 2-3 hetet. A napokat nem tudja megnevezni, helyette azt mondja „alszik-alszik-alszik …” vagyis leszámolja mennyit fog aludni egy várva várt programig. Ez teljesen egyezik azzal az átlag gyereknyelvvel, amikor azt számoljuk például mennyit kell még aludni karácsonyig.

Legújabban kiegészítettük a napirendjét a napok neveivel és a ma, illetve holnap kártyákkal. Valamiért nagyon nehezen megy át a jelentésük, szükséges lesz készíteni neki további vizuális támpontot, ami segítségével végre meg tudjuk nevezni a napokat.

Szünetek

Amíg kicsi volt és óvodába járt, addig nem igazán foglalkoztatta, hogy mennyit megy oviba és mikor. Hozzá volt szokva, hogy bizonyos napokon jár csak, majd egyre többet, végül rendszeresen. Egy évben bőven volt betegség miatti hiányzás is, ezért nem kellett külön gondolkodni arról, hogy magyarázzam el neki, hogy néha van, néha pedig nincs ovi.

8-9 éves kora körül kezdett a szünet problémássá válni, amikor már iskolás volt. Miért nincs iskola, mikor mehet megint. Fogalmam sem volt, hogy mondjam el neki a hetek és hónapok változását, mert még a napoknak sem tudtunk nevet adni. A válaszom kicsit később, de megérkezett számára.

Arra tudunk építeni, hogy Balázs számára egyértelmű volt az év periodikus változása, amit egyik oldalon a karácsony, a másik oldalon a nyár keretezett. Az első vizuális támogatás a nyári szünethez készült el. A nyári szünet igen hosszú és nehéz belátni; a szünet szó pedig túlságosan elvont, hogy tanítani tudjuk neki. El tudtam azonban mesélni neki képekben, amit egyébként tudott a nyárról. Ez a képmontázs segített tisztázni neki, hogy most ez az időszak jön:

4_nyari_szunet_kep_es_naptar.png

A nyári naptárt igazság szerint mutatóba készítettem el neki. Aligha tudott ennyi hetet belátni. Azt viszont biztosan tudtam neki jelezni, hogy van egy „Iskola vége” és lesz egy „Iskola újból”, ami között sok távolság lesz. Azt is fontos volt neki mutatni, hogy nem csak az ő iskolája szünetel, hanem a testvérei óvodája, illetve iskolája is. A naptárba illesztve június végén és szeptember elején a három egymás melletti kép a gyerekek iskoláit illetve az óvodát mutatják.

Megpróbáltuk tesztelni, hogy tudjuk-e jelölni, ahogy mennek a napok. Egy ideig x-tük, de a részleteket nem tudta követni. Balázs időérzékére azonban szinte hétre, hónapra pontosan lehet alapozni, ezért Hál’istennek nem akadtunk fenn azon, hogy mennyi az annyi, ha nem belátható. Ebből a pontos időrézékéből csak a karantén időszakai tudták kizökkenteni – de azok nagyon.

Miután a nyári szünet jelölése sikeres lett, elkészült a téli szünet képe is. A tavaszi szünethez nem készült kép, abban az időszakban már ő is örül, ha nem kell suliba menni egy ideig, mert már kezd fáradni.

4_teli_szunet_minta.png

Az ősz, vagyis az iskola kezdetének a képe is bekerült a sorba.Utóbbival inkább az időjárás megváltozására szerettem volna felkészíteni: hiába, hogy sokat esik az eső, lehet menni túrázni, úszni, stb. Ez nem vigasztalta, ezért végül le kellett javítani a képet: az időjárás és öltözék részeket letöröltem neki róla, mert azt gondolta, hogy ha az rajta van, akkor az „mindig” van. De nyilvánvalóan nincs mindig „rémes őszi idő”. Ezt a képet fogadta el a legkevésbé. Kissé úgy tűnt, mintha azt jelezné vissza, hogy minek mutatom, tudom magamtól is. Hát rendben.

4_osz_minta.png

 

Rendkívüli helyzetek – karantén, otthon tanulás

 

Ez az a bekezdés, ahol a kényszer szülte helyzetben, a hirtelen elkészített képek fejlődési sorrendjét fogom bemutatni. A karantén avagy otthon tanulás egy rendkívüli időszak volt, amit nem látott előre senki. Mégis reagálni kellett rá. Az első évben simán lement ez az időszak, még segített is, sokat tanultunk belőle. Itt olvasható, hogyan segítettük Balázst ebben az időszakban.

A második évben viszont komolyan elakadtunk. Szétesett Balázs kifinomult időérzéke: a megfelelő időszakokban megint nem az történik, aminek történnie kéne. Kiszámíthatatlan és követhetetlen.

Balázs este rosszul aludt, sokat szorongott (épp, hogy magunk mögött hagytunk egy szorongásos időszakot, újból kezdődött, csak ezúttal a karantén apropóján). A kérdései jogosak voltak: mikor mehet újból iskolába, mikor mehet újból úszni, tornázni és zenefoglalkozásra. Mindezek keretezték a hetét, nagyon fontosak voltak neki. Most ez az egész bedőlt.

Valami folytán, ha ez mind elérhetetlen, úgy gondolta Balázs, hogy ugorjunk a nyári programokra. Végül is nyáron szokott minden program ilyen éles váltásban menni. Elkezdett azon rugózni, mikor megyünk sátorozni vagy turistaházba Szlovákiába. És mikor megyünk úszni. Ezért nem is aludt este, csak ezt kérdezgette. A baloldali képpel próbáltam jelezni, hogy mind zárva van és várni kell; itthon alszunk. Az első este meg is nyugtatta ez a kép. A következő két estén azonban máris jött a kérdés: ok várok, de meddig. A napirenden számoltatta volna le velem, de nyilván nem volt megfelelő a válasz. Fejemben zúgott az instrukció: rá kell tennem mennyit kell várni, honnan tudná magától? Azonban erre sem tudtam válaszolni. Gondoltam egy laza húzással kiveszem a várok képet, hogy várakozás helyett elegendő, ha nyugodtan alszik este. Mondani sem kell, nem lett jobb a helyzet.

 6_sator_nincs.png

Nyilvánvaló volt, hogy szükséges lenne előrelépni az idő követésében a napok, hetek, hónapok múlásának a megértésével, de még a hét napjai sem mennek, mint elvont fogalom. Végül arra alapoztam, hogy Balázs tud periódusokban gondolkodni és elkészült az ő éves vizuális naptára. A naptár négy periódusra oszlik az iskolai szünetekhez készült, bevált képmontázsok logikája alapján.

4_evszakok.png

 

Bal oldalon kész állapotban: a fedlap csak az aktuális periódust mutatja a kivágott körcikkben.  Itt  egy nyíl is rámutat arra, hogy melyik hónapban vagyunk. A hónapok nevét tépőzárral le lehet venni, ha már elmúlt. Ha a periódus is elmúlt, fordítunk a fedlapon a következő periódusra. Az nagyon fontos lett, hogy az átlátszó fedlap alatt látszik hova tartunk, mi áll előttünk. (Az átlátszóságot az biztosítja, hogy egy zsírpapírt lamináltam a fóliába.) Ez biztosította Balázs számára a bizonyosságot: eljön a nyári időszak is, de még nem tartunk ott, hiába van iskolai szünet. A nyár kivételével mindegyik időszakban ott volt az iskolája képe (legalábbis, hogy a megszokott rend szerint ebben az időszakban iskola lenne) és hogy mit lehet csinálni. Ez főleg a tavasznál volt fontos: túrázhatunk a Mátrában, zenélhetünk itthon, sétálhatunk és biciklizhetünk; arra pedig külön képünk volt, hogy iskola helyett itthon tanulunk. Ami pedig még nem volt aktuális program, azt a nyári periódusba tettem neki: sátorozás, uszoda és az utazások képei. Lement a március, mire elkészült a kép, de végre segített Balázsnak látni, hogy helyre fog állni a rend.

A következő kép szintén egy nem várt helyzetre készítette fel Balázst. Az egyik kedvenc túracélpontja az Ágasvári turistaház, azon belül is az étterem maga. A járvány miatt szintén zárva volt, ugyanakkor lehetett kint enni a padokon. A rossz kedvét elűzendő, elmentünk vele Ágasvárra, de előre jeleztük neki, hogy az étterem zárva lesz, készüljön arra, hogy kint fog enni. Nagyon szépen átjött neki, és minden további nélkül elfogadta az új helyzetet.

6_agasvar_zarva.png

 

Új dolgok tanítása, új helyzetek elfogadása

 

Balázzsal évek óta járunk uszodába. A vízbiztonságát szerettük volna növelni, illetve az önálló mozgását azzal, hogy egy úszóövet teszünk rá. Még apósom látott egy ilyet korábban, hát próbáljuk meg. Rendeltem is neki egy övet, amin 4 darab hungarocell tábla van és csattal lehet a dereka köré erősíteni. Ezt boldogan elvittük vele az uszodába, de ott nem hogy hagyta volna, hogy rátegyük az övet, de még kétségbeesetten kiabálni is kezdett, mintha merényletet követnénk el ellene. Sehogy nem tudta elképzelni mit akarunk tőle ezzel és nem is engedett, akárhogy próbáltuk. Pár hét biztosan eltelt mire jött a B terv: találtam a neten egy jó képet egy kisfiúról pont azzal a felszereléssel és abban a helyzetben, amit Balázzsal szerettünk volna kipróbálni. Kinyomtattam a kisfiú képét és belemontíroztam a gyöngyösi uszoda medencéjébe, ahol Balázs is szokott úszni. Továbbá a fiú képét minden egyes öv téglára is ráragasztottam vastag átlátszó ragasztóval. Megmutattam Balázsnak úszás előtt. Belebukott szokása szerint a képekbe és csak nézte nézte mi ez, majd fényt gyúlt a fejében: Ez de jó! Amint értelmezte a képet, magára tette az övet. Övvel a kezében szaladt az uszodába, pedig sosem cipel semmit a saját dolgai közül. Onnantól kezdve ezzel gyakorolt apukámmal, úgy ahogy a kisfiú van a képen.

7_ov_elfogadasa.png

7_uszni_tanulok_1.png

Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy az ismeretlen, új dolgoktól való tartózkodása esetén, milyen fontos számára is a más gyerekek által mutatott minta. Ez ösztönzi és bizalmat ad neki új tevékenységek irányába. Annyi kell csak hozzá, hogy ezt a mintát képeken rögzítsük, hogy be tudja ő is fogadni a saját maga ritmusában.

Nem is volt innentől megállás. Miután véletlenül a víz alá került a tanuló medence melletti medencében, ahol még nem ért le a lába, úgy döntött többé a környékére sem megy. (A lenti képen elöl a kismedence, hátul a mélyebb) A testméretei alapján azonban jó lett volna a mélyebb vízben gyakorolni, mert könnyebben mozgott volna benne. Segítségképpen a kisfiú képét - sok másik gyerekkel együtt -, egyszerűen belevarázsoltam neki a rettegett medencébe. Innentől újra belemerészkedett, sőt hamarosan alapvetően ott gyakoroltak apukámmal.

7_uszni_tanulok_2.png

Ha már ilyen jól megy képekkel a fejlődés, akkor miért is ne lépnénk tovább? Gyakoroljunk háton is! Egy úszni nem tudó gyerekből az egyik legnagyobb ijedelmet az tudja kiváltani, ha a hátukra kell fordulni a vízben. Elvesztik a viszonyítási pontot és pánikba esnek. Nem úgy a képen látható gyerekek. Azt nem állítom, hogy háton lebeg Balázs, de tudtunk előrelépni a kép segítségével. Jobb napokon megpróbálja ő is. A képek mindig velünk voltak a szoktatás időszakában. Minden kép laminált, ezért uszodai körülmények között is használhatók.

 7_uszas_haton.png

Balázs gyógytornára is járt. Itt egyszerűen csak azt közöltük felé, hogy mit szeretne a gyógytornász. Mennyivel könnyebb felvenni egy testhelyzetet, ha látjuk képen! Számos testhelyzetről készült neki kép.

7_tornazni_jarok.png

  

Kamaszkori kihívások - a saját test változásai

  

A fenti események és a képekkel való megsegítésük az egyszerűbb, konkrét helyzetek: a szituációkban közvetlenül látszik a probléma és a megoldás is, még ha fel is adja a leckét, hogyan közvetítsük azt Balázs nyelvén. Tapasztalatunk szerint ennél csak bonyolultabb élethelyzetek jönnek, ahogyan nő Balázs, ezért a vizuális támogatás alapjait korán kell lerakni. Minden problémából előrefelé érdemes elmozdulni: vagyis nem kerülni a nehézségeket, hanem megoldást kínálni rá. Hosszú távon ez lesz eredményes és minden megoldott szituációból tanulni fogunk: Balázs is és mi is.

A következő élethelyzetek már egy kiskamasz életében vannak jelen, illetve átvezetnek bennünket abba a belső világba, amiben egy lassan tizenéves, majd tinédzser gyerek élettapasztalatai több rétegben rakódnak egymásra. Ezekben a helyzetekben már nem tudunk rámutatni közvetlenül, vagy kisakkozni jól látható jelek alapján, hogy mi az eredő és mi a megoldás egy adott problémát illetően.

Ezért is tartom nagyon fontosnak és mindig a legelső célok között lévőnek  a kommunikáció tanítását.

Az elvont vagy régmúlt dolgokra – jó és rossz élmények, vágyott és elkerülni vágyott események - nem lehet ujjal rámutatni, nem lehet odahúzni a szülők kezét. És nem elég nekem egy képpel elsimítanom. Át kell gondolni együtt. De ez kommunikációs eszköz nélkül nem fog menni.

 

Kisiskoláskori rémálom: a fogváltás

 

A blogunk követői bizonyára már találkoztak az itt hivatkozott képpel, amely a fogváltás kihívásain vezeti végig Balázst. A képsor jól követhető, logikus, de az az út, amely elvezetett odáig, hogy megszülessen ez a kép, sokkal nehezebb volt. Balázs számára fájdalom, félelem és szorongás kapcsolódott a szemfogak, majd az őrlő fogak váltásához. Kiderült - mivel nehézségei vannak a kommunikációban -, nem tud kérdezni mi ez és miért történik, nem tudja jelezni a félelmét és nem is látja a kiutat ebből. A jelzései alapján végül eljutottunk odáig, hogy ezt a folyamatot nagyon is szükséges a számára feltérképezni.

11_fogvaltas_kovetese_minta.png

A kép a következőket mutatja: Rendben van, hogy mozog a foga. A mozgó fog kiesik. A kieső fogak után újak jönnek. Honnan esik ki a fog: jelöljük. Mennyi fog esik ki: számolunk - követjük áthúzással a folyamatot. Az egész kép azt igyekszik sugallni, hogy a nehézségek ellenére rendben lesz, a kisfiú is túl van rajta. A fogváltáshoz kapcsolódó érzelmekről és a segítésről részletesen itt lehet olvasni.

 

Kamaszkori rémálom: a pattanások

 

A pattanásokat nehéz elkerülni, de azt meg tudjuk mutatni, hogyan bánjunk velük. Alapesetben legfontosabb az arc tisztítása, de vannak nagyon fájó begyulladt pattanások, amiket ki kell nyomni és le kell ápolni. Küzdelem helyett nagyon sokat segít egy ilyen kép, amin látja Balázs mi történik. Ő is érzi mivel tudok neki segíteni, tudatosabban áll a saját testéhez.

11_pattanasok_minta.png

 

Gyerekből kamaszfiú

 

A saját test felfedezése egy természetes fejlődési, érési folyamat része. Nem mindegy azonban, hogy hol teszi ezt a gyerekünk. Az intimitást tanítani, erről szavak nélkül beszélni nem könnyű, de vizuális forgatókönyvet tudunk mutatni arról hol lehet és hol nem. Egész pontosan az nem vált be, hogy azt mutatjuk Balázsnak hol nem lehet, az viszont bevált, hogy megmutatjuk pontosan hol lehet – és ez a saját szobája. Eleinte nehezen jött át a kérés, de belátható időn belül a saját szobájába elvonult és azóta is, ha úgy érzi ez neki fontos.

11_szobaban_lehet_minta.png

 

Orvoshoz készülünk – a vizuális támogatás segít a gyereknek, a kísérőnek és az orvosoknak is

 

Minden gyerek másképp éli meg az orvosi eseményeket, ezért más-más vizuális támogatásra lehet szükségük. Itt jön be az kérdés is, ami számunkra láthatatlan: mi lehet a gyermekünk fejében az orvosi vizsgálatokkal, eseményekkel kapcsolatban? Nagyon egyéni érzések, érzelmek és sokszor félelmek kapcsolódhatnak hozzá,  amit adott esetben a gyermekünk nem tudott/tud megosztani velünk a kommunikációs nehézségei miatt.

Ha azt tapasztaljuk egy rendelőben, sőt még mielőtt beléptünk volna oda, hogy a gyerekünk torkaszakadtából kiabál, vagy présel minket kifelé, akkor bizony nem az lesz a megoldás, hogy a testsúlyunkkal ránehezedünk a gyerekre (egy idő után nem fog menni). Ehelyett minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy az ő szintjén el tudjuk neki magyarázni mi vár rá, meddig és mi lesz utána. Meg kell tudni őt nyugtatni, hogy ez a vizsgálat rendben van és segít neki.

Nálunk sincs a bölcsek köve, de ha csak annyit elérünk, hogy meg tudják vizsgálni egy rutin helyzetben, már akkor hihetetlenül sokat profitál gyerek, kísérő és orvos is. Egy fogászati ellenőrzés, röntgen, ultrahang egyszerű vizsgálat, ami nem fáj. Ha el tudunk jutni oda, hogy együttműködik a gyermekünk, mert belátta, elhitte nekünk a vizuális támogatással és a saját tapasztalataival, hogy tényleg pont annyi történik, mint, ami a képen van, akkor már jók vagyunk.

A továbbiakban szűkítem a témát azokra a képekre, amiket mi készítettünk Balázsnak arról, hogy mire számítson az egyes vizsgálatokon.

A mi tapasztalatunk az, hogy mindenképp meg kell mutatni mi fog történni az orvosnál, de csak olyan életszerűséggel, ami egy gyerek szintjén működik.

Ha nagyon élethű – fotó egy fém fogorvosi eszközről vagy injekciós tűről – az ijesztő. A legtöbbünk amúgy is elfordul vagy becsukja a szemét vizsgálat vagy éppen oltás közben, nem fogom Balázs számára sem ezt részletezni. Annál fontosabb azonban, hogy rajzolt vagy fotózott formában a lényeg mégis látszódjon. Az oltás az oltás, a shunt beállításának megmérése egy speciális eszközzel történik és a röntgen, ultrahang, szemészeti vizsgálat is egy-egy konkrét helyzet. Mindig mutatjuk milyen eszközzel történik a vizsgálat és milyen helyzetben. Különösen, ha le kell vetkőzni vagy le kell feküdni, fontos előre jelezni, mert egyébként Balázs azonnal kimenekülne.  Ettől még nem fekszik le, de legalább mindenki nagyon kreatív lesz körülötte, hogy tud megoldani egy vizsgálatot álló vagy ülő helyzetben, amit amúgy mindig fekve szoktak és úgy van a berendezés is kialakítva…

Minden kép végén ott a megnyugtató jutalom: anya és vagy apa mellette van, meg fogjuk ölelni, ha végeztünk és utána megyünk haza. Helyreáll a rend.

 

Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk az orvosi rendelőkből arról, ha képekkel megyünk.

Legutóbb megdicsérték, hogy milyen jó képet találtam a szemészeti ultrahangról, habár kicsit „régi” volt.

A képek segítik Balázst, segítik az orvosokat és minket is. A képek használatát látva a rendelőkben jobban átjön az is, hogy Balázsnak ténylegesen több támogatásra van szüksége egy orvosi vizsgálathoz. Mi pedig rendben, hogy készülünk, de nekünk is szükségünk van szülőként segítségre. Nekünk sem könnyű átvészelni egy félelemmel teli, viharosabb helyzetet az orvosoknál. Az orvosoknak is segít, mert látják, hogy valamivel több türelemmel és kivárással el tudjuk vinni Balázst a célig.

A következő képsorokkal shunt ellenőrzésre és röntgenre mentünk. Évről évre ezt a képet visszük. Minél többet használjuk, annál jobban megismeri Balázs a folyamatot és hajlandóbb együttműködni, egyre csendesebben.

12_ellenorzes_rontgen.png

 

Hiába a jó kép, nagyon el lehet csúszni azon, ha nem tud kérdezni a gyerekünk, mert a kép a megfelelő pillanatban nincs a gyermek előtt.

12_oltas_oltoponton.png

Az itt látható kép egy jó kép volt. Covid oltásra mentünk Balázzsal a kisvárosunkban a helyi kórházba. Eddig oltást csak a háziorvosánál és az iskolában kapott, ezért fontos volt jelölni az új helyszínt. Az oltásokat már szépen megszokta (épp abban az életkorban volt, amikor egymást követték a kötelező oltások), ezért csak kicsit izgultam, hogy fog menni. Balázs mindig nagyon ideges, de jól kezelte. A kórház előtt mutattam neki utoljára a képet, hogy ez az a hely és bementünk oltásra. Hosszú - hosszú folyosókon kellett haladni, míg végre beértünk egy kis szobába. Itt leült Balázs, majd erős hangerővel elkezdett kiabálni elhárító hadműveletként. Nem tudtam miért ijedt meg ennyire. A doktornő mondta, hogy talán vigyük ki egy kicsit, de mi tudtuk, hogy a le nem futtatott programból még nagyobb baj lesz. Meg kell őt nyugtatni, itt bent. Kérdezte, hogy nem mondtuk neki, hova jöttünk? Ööö, hát szóban nem, majd előkaptam a képet, hogy dehogynem, készültünk. Balázs elé tettem a képet, Balázs ránézett majd csend lett. A doktornő megfogta a vállát, apukám felhúzta a pólót. Balázs még mindig csendben. Konstatálja mi történik, nem mozdul, kész az oltás.

Mi volt a gond? Még mindig rutintalanként, nem tartottam elöl a képet! Utólag összerakva, Balázs valószínűleg csak annyit szeretett volna kérdezni, amikor leült a székre és elkezdett kiabálni, hogy „Tényleg oltásra jöttünk? A legutóbb, amikor ennyit keringtünk egy kórházban a folyosókon, branült szúrtak, amit soha többé nem akarok.” És amint újra látta a képet, hogy csak oltás, azonnal együttműködött. Ennyi.

A vizuális támogatásnak mindig elöl kell lennie, kritikus helyzet vagy nem, mert ezen a csatornán tudjuk elérni a gyerekünket. Ez segíti őt.

Szemészeti vizsgálat az említett ultrahangos képpel. Kiderült ezt az ultrahangot is el lehet ülve végezni...

A vizuális támogató eszközök közül a megértést segítő képek a következő részben folytatódnak egy sokkal komolyabb összefüggésben: a szorongás, alvási problémák és traumák feldolgozása témákat érintve.

 

cb4072eb35ed01532825d4cf1edb4a9a.jpg

Nem te, majd én! Én akarom! Hagyjál! Bizonyára sokunknak ismerős az a helyzet, amikor a kisgyerekünk követelőzik, ragaszkodik hozzá, hogy igenis ő egyedül fogja felvenni a ruháját, igaz azt sem találja meg melyik testrészére való; vagy 4 évesen úgy dönt, hogy egyedül főzi meg magának a kakaót. Bármennyire is küzdelmes kompromisszumra jutnunk, ez a fejlődési szakasz óriási ajándék, mert kialakul az önállóság igénye, a tanulás képessége és a motiváció is adott. De mit tudunk tenni, ha a gyermekünk életében ez másképp alakul, más fejlődési pályát ír le és nekünk kell nagyon tudatosan közreműködnünk az önállóság tanításában?

f6f13c4e812971b2bbcffe11651cad66.png

A jelen írás, nagyon hosszú, de az érthetőség miatt nem vágtam meg; és már csak azért sem, mert ezekről az élethelyzetekről szinte sosem esik szó, pedig jelen van. Úgy éreztem, ha túl belerövidítek, úgy tűnne pengén vágtuk a megoldást; ha szétszabdalom külön bejegyzésekre, akkor elvesznek az összefüggések. A követhetőség kedvéért végül négy részre tagoltam:

  1. Balázs viselkedése sosem látott mintát hoz – az első szorongásos időszak
  2. Balázs esti rutinja felborul, állandósuló alvásproblémák – a második szorongásos időszak
  3. Orvosi traumák feldolgozása vizuális eszközökkel és játékkal: vizuális panaszláda
  4. Visszaszokás az egyedül történő alvásra

 

Ebben a részben arról a két eszközről fogok írni, amelyek elindítottak minket Balázzsal – egy nem beszélő autista gyerekkel - a kommunikáció tanulásának az útján és a mai napig változó intenzitással, de folyamatosan az életünk szerves részét képezik. A két eszköz a PECS és a napirend.

Mindkét eszköz bevezetéséről – ahogyan az nálunk történt – korábban már írtunk, ezeket itt és itt lehet elolvasni. Ez az írás most más szemszögből közelít: arról fog szólni, hogy a két eszköz hogyan támogatja, és miben segíti az autista gyereket és az őt gondozókat. Emellett be fogom mutatni, hogy néznek ki ezek az eszközök a gyermek egyéniségére szabva.

süti beállítások módosítása